Pipitér

Na, ma bepótolok mindent: Kedden voltam egy értelmetlen tájékoztatón, amire be kellett mennünk 9re a suliban, hogy kb elmondják azt, amit tájékoztató- ként feltettek a netre is... De persze a problémás kérdésekre nem tudtak válaszolni... :S <3 College. Aztán belefutottam pár évfolyamtársamba, akikkel jóban vagyok és addig rágták a fülemet, amíg be nem ültem velük a Pipitérbe, ami a suli mellett lévő kocsma/kajálda/kávézó. Igazából csak pipi-nek hívjuk és  még sosem voltam bent, pedig minden reggel ott megyek el mellette... :D Szóval beültünk egy kv-ra és am egész olcsó hely, nekem tetszik, tiszta IKEA-reklámújság, minden IKEA-s és ez nagyon tetszik! :D Itt jókat iszogattunk, beszélgettünk, majd volt egy halo dolgunk ezért 2 részre szakadtunk; én az egyik csajjal elmentem a Móricz-ra, utána meg a központi könyvtárba; ahol ő sosem volt még! Közben beszélgettünk és elmeséltem a szokásos sztorimat M-ről és ő is elmesélte a hasonló sztoriját. Jó érzés tudni, hogy nem én vagyok hülye, hanem a férfitársadalom! :D Persze, ahogy meséltem neki, tökre felkavarodott bennem minden, és megint hülyéztem magam, de a csajszi megnyugtatott, hogy nem én voltam a hülye, hanem M, szóval megnyugodtam. De akkoris hiányzik! Borzalmas, és még örülök is a mostani barátnőjének! Mondom, hogy nem vagyok normális! Le kéne zárnom, de nem tudom... Túl sok emlék köt hozzá, túl sok mindenről jut ő eszembe..
Na, de nem erről akartam írni, hanem hogy persze beszéltem Darrenről, meg a fórumról, hogy sosem gondoltam, hogy ennyire jóban leszek emberekkel. Aztán visszamentünk MOMba és beültünk a mekibe. Csak a szokásos óvónénis dolog XD Ettünk, nevettünk és nagyon jól éreztem magam :D Végül még egy felé is mentünk haza. Egész szép délután volt! :D

Hiányzik.

Tegnap kegyetlenül összevesztünk anyával. Rég nem volt olyan, hogy én zokogva üljek a földön és üvöltözzünk egymással. Persze megint a "függőségem" volt a téma. Mármint a fórum. Ami nem is függőség, csak netes kapcsolatok halmaza, ami nemsokára úgyis át fog lépni a neten... Ha elenged Szegedre; de most még ezt a témát is félek felhozni! Így, mivel a szülői szigort alkalmazva nem ülhettem vissza a gépemhez, papírra született a zokogásom közepette ez a szöveg, amit megint nem tudok neki elmondani, mert nem értené meg: "Szükségem van arra az anyára akivel nem csak felszínes dolgokról tudok beszélni; akivel mindent meg lehet beszélni; aki meghallgat; nem ítélkezik; elfogad olyannak, amilyen vagyok és nem szól bele  a dolgaimba állandóan. Hiányzik a régi anyám. Aki engedékeny volt és megértette, hogy társasági lény vagyok! Hol van ez az anya? Hova lett? Miért kell állandóan csak veszekednünk? Miért keresi bennem csak a rosszat? Miért nem tud sohase megdicsérni? Miért nem ismeri el a saját hibáit és miért hárít rám mindent? Miért vagyok mindig én a bűnbak? Miért kell állandóan azzal fenyegetőznöm, hogy elköltözöm? Esküszöm, meg fogom tenni. És igenis összeszedek valami munkát; hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást!"

És még mindig így gondolom valamilyen módon... Borzalmas...