Bukta/Glee/Fórum

Na, sikerült megint felkeverednem. A napjaimról annyit, hogy sikerült megint megbuknom Anyanyelvi nevelésből, de a tanár szerint már jobb volt egy fokkal. Kérdezem, ha jobb volt egy fokkal, akkor miért nem 2-es??? Na mind1, még van egy lehetőségem pénteken; ha akkorsem jön össze, akkor meg fel kell vennem a 3. félévben. Azért próbálok pozitívan hozzáállni és úgy gondolni a dologra, mint egy leküzdendő feladatra, ami amúgy nem befolyásol semmit.

Na és akkor a főtéma: a Glee
Ez egy amerikai sorozat, asszem a zavaros és sok újat hozó 2009ben indult útjára és nagyjából a kis Hazánkon kívül nagy sikerrel fut. Nálunk az első évadot leadták az egyik nagy kereskedelmi csatornán; szerintem jó volt a reklámja, de a rossz műsorsávba való helyezés(vasárnap késő délután; amíg az USAban asszem szombat esténként ment) és feltehetőleg a téma nem volt elég kapós, így kasza lett a vége. De csak NÁLUNK. Odaát 1000-rel megy a show, már a 4.évad közepén vagyunk lassan. Igazából egy középiskolait showkórusról szól (igen, Magyarországon ilyenről is csak 1ről hallottam, ahova már rég szeretnék csatlakozni, de valahogy mindig közbe jön valami - am Budapesti Show Choir a nevük és többször léptek már föl tv-ben is pl: Megasztár). Visszatérve a Gleeben a New Direction (ez a kórus neve, magyarul Új Irányzat) az iskolai társadalmi ranglétra legalját képviseli és csak "lima lúzerek" járnak oda; akik persze egyáltalán nem lúzerek és ezt meg is mutatják. A zene meg úgy jön be, hogy általában dalban mondják el a problémáikat és persze közben az ő életük és a kórus élete is változik, szerelmek; emberek, versenyek; sztár vendégszereplők(mint NPH) jönnek-mennek és mindenki énekel, még az, is aki azt mondja magáról a való életben is, hogy nem tud.(Persze tud.) A sorozatot amúgy Ryan Murphy jegyzi, aki a Kés/Alatt és az American Horror Story és persze a New Normal agya is. Tisztelem, de néha kicsit lököttségeket tudnak belevinni a sorozatba; ami úgy a 2.évad közepe táján kezdett mélyebbre merülni a társadalmi problémákban, mint másság vállalása és ebből következő atrocitások elviselése; harc a versenytársakkal, vagy tini terhesség; esetleg autisták beilleszkedése az iskolai környezetbe, vagy kerekesszékes gyerekek lehetőségei; és persze az elhagyhatatlan vallási téma. Még mindig nem értem, hogy hogyan nem adják nálunk *ironic*...

És most kicsit a szereplőkről. Ha nincs Glee, nem ismerem meg Darren Crisst, aki teljesen megváltoztatta az életemet több ezer kilométerről is; meg ott van az egyik főszereplőt játszó Lea Michel(The New Year's Eve-ből lehet ismerős) akit szintén csodálok, és eleinte még magamra ismertem a karakterében, de mára ez megváltozott. Aztán Chris Colfer, aki mindamellett, hogy csodálatos hanggal és zseniális színészi képességekkel áldott meg a sors még jó író is, 2 könyve is jött már ki(természetesen nálunk egyik sem fellelhető, még angol nyelven sem) sőt egyik könyvét azóta meg is filmesítették, aminek főszerepét is játszotta. Meg most utolsónak Naya Riverát említeném, és nem csak azért, meg egy napon születtünk, de olyan gyönyörű az a lány, hogy huhú! :D Tipikus latin szépség, meg egy kicsit sokkal több csillogás. Remélem ő lesz a következő Salma Hayek. :D

És akkor a fandom: A Glee sokezer amerikai és nem amerikai életét változtatta meg, részben a zene miatt, részben azért mert kicsit kiszakít a hétköznapokból, de mégsem, hiszen hétköznapi problémákat mutat be kicsit néha eltúlozva. Szóval egy ambivalens sorozat ezen a téren. És hogy nekem hogyan változtatta meg az életemet? Egy ideje már szemeztem a glee.hu oldalon lévő FÓRUM nevű füllel. AZtán úgy szeptember tájt gondoltam bejelentkezem oda, mit veszthetek?! Hát, be kell valljam; életem legjobb döntése volt! Komolyan! Általában mindig rosszat választok, ha választanom kell, de itt erről szó sincs, ugyanis a fórumnak , mint a Gleenek is mágikus ereje van és az ország teljesen különböző pontjáról köt össze teljesen ismeretlen embereket, akik pár hónap alatt iszonyatjó kapcsolatot és barátságot kötnek, anélkül, hogy valaha is igazán találkoztak volna! És JÓL ÉRZIK MAGUKAT! Esküszöm, a legelfogadóbb társaságba kerültem be, ahova csak kerülhettem. Sosem hittem volna, hogy sikerül olyan emberekkel kapcsolatot teremtenem, akik nem néznek le a kinézetem, vagy a naivitásom miatt... És azt sem gondoltam, hogy lesznek olyan emberek, akik értékelni fogják a vicceimet és arra ösztönöznek, hogy kezdjek el blogolni és mutassam meg nekik a regényemet, és ráadásul még tetszik is nekik. Teljesen meghatódok néha, néha hangosan felnevetek; néha velük együtt sírok. Igen; igaz a mondás, hogy Gleek Is A Family!

És elfelejtettem zenét berakni, szóval most gyorsan; ez még a délutáni bukásos hangulatomhoz: 

Pretending

Rájöttem, hogy egész jól tudom tettetni, hogy jól vagyok. Igazából nem nagyon szoktam panaszkodni a barátaimnak; emlékszem A. arcára is, amikor elmondtam neki valamit, amit régóta őrzök...
Persze, mindenkinek van szüksége titkokra, de vannak olyan titkok, amik nem ártanak senkinek, csak magunkat fedjük fel vele. De kérdem én, miért nem tudunk elérni egyszerűen arra a pontra, hogy annyira megbízzunk valakiben, hogy felfedjük neki, ami belül bánt vagy foglalkoztat minket?
Mert az, hogy a barátnőnkkel kibeszélünk pasikat, vagy hogy éppen letört a körmünk, az nem igazán mi vagyunk... Persze, egy részünk, de nem a lényegünk. Annyira rossz, hogy nem igazán találtam meg azt az embert, aki az életem minden egyes szeletét ismerné. Mert ott van K. akivel bárhányszor, bármennyire is eltávolodunk egymástól, ha találkozunk, mindig tudunk nem felszínes beszélni, mert szinte egyszerre születtünk és az anyukáink is barátnők. Meg ott van A. akit 6 éve tudhatok barátomnak(igen, könnyen dobálózom ezekkel a szavakkal, de ez gyári beállítás nálam, azonban dolgozom a fejlesztésen), de ő is csak egy szeletét ismeri az életemnek.
Ráadásul ez visszafele is igaz, mert más ember sem nyílik meg másnak, szóval nem ismerhetsz ki egy embert soha. És ez borzasztó. Vagy csak velem van a gond? Lehet, hogy ezért siklanak ki a kapcsolataim? Pathetic
De visszatérve az alapgondolatra; asszem mindenkinek csak marad a szokásos maszk, ami viszont egy idő után levehetetlen lesz. Mint M esetében is, aki annyi maszkot hord, hogy sosem tudtam, ki is ő... És még annyi idő után, még ilyen messziről is szeretném megérteni a bonyolult lelkét... Hogy lehet egyidőben valaki végtelenül kedves, megértő, őszinte, hazug és "áruló"? Az élet nagy kérdései... Remélem egyszer vele is lesz még lehetőségem beszélni erről; nem csak a névtelen idegeneknek mesélek Róla.

Egy kis zene is kell, mostanában nosztalgiázom(csak mint mindig): Egy kis Avril, még régről:
http://www.youtube.com/watch?v=dGR65RWwzg8

Meg egy kis új P!n, aminek a szövege, amúgy megijesztett elsőre, de tudom, hogy sosem tennék ilyet: http://www.youtube.com/watch?v=_Wl5-audkPY

Pff...

OMG! Asszem ez volt életem egyik legrosszabb napja...
Persze nem lett meg az utolsó vizsgám... Szóval kedden megyek belőle újra, de ez most annyira elszomorított. Szerettem volna legalább az első félévet úgy megcsinálni, hogy ne legyen belőle UV. De hát ez van. És tudom, hogy az egész az én hibám, de akkoris fáj... Mert megint csalódást okoztam, mint mindig. Ilyenkor néha komolyan elgondolkozom, hogy végtére is mi a fenének vagyok ezen a világon, de sosem tudok választ találni rá. És ez megrémiszt. Mi van, ha ez az egész, amibe belekezdtem nem is fog összejönni? Nemhiszem, hogy az írásból meg tudnék élni, bár az az álmom, de tudom, hogy az TÉNYLEG csak ÁLOM. Az éneklés szintúgy. Szóval, akkor mégis mit? Semmi máshoz nem értek. Wonderful! Újabb semmirekellő.

És persze ilyenkor mindig előjön belőlem az, hogy én az élet minden terén kudarcot vallok. A "párkapcsolatok"-at nem is említem, de a családban is mindig velem van baj és a suli sem ment soha úgy(pláne az utolsó években) ahogy terveztem. Mégis ki tudna nekem ebben segíteni?

Na jó, ennyit a "sírásról"...

Az egyetlen dolog, ami ma feldobott az a kedvenc sorozatom, a Glee, ugyanis kijött az új része, amit még nem láttam, de már tudom, hogy jó lesz; láttam a Behinde the scene-s videókat és Perfect! Viszont nem is ez "vidított" fel, hanem a kövi rész promoja, amit itt tudtok, megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=MgyFpVY3EGE&feature=player_embedded

Végül itt a szám, ami ma meghatározta a napom: http://www.youtube.com/watch?v=hwyL_T8UDg0

Mindenféle

Na, megint egy olyan nap, amin nem csináltam semmit. Borzalmas, pedig bent kéne maradnom az egyetemen... És holnap megint vizsga... Egy eléggé húzós; anyanyelvi nevelés és nincs belőle nagyon javítási lehetőség... És semmit nem tudok... :S De csak nagyon remélni tudom, hogy megint sikerül kivágnom magam valahogy... Eddig sikerült; asszem azért elolvasom; amit a többiek összeszedtek; ha keveset is; de csak segít rajtam. I hope so....

Másrészt viszont ma van apa születésnapja, amit általában nem szoktunk ünnepelni, mert ő nem az a típus. Most hétvégén ünnepeltük az enyémet a nagyiméval együtt, kicsit megkésve; mert mindkettőnké 12-én van, de mivel így értünk rá, most ünnepeltük... :)
Apát ott is megköszöntöttük, de nem kapott ajándékot. Valahogy ő kimarad ebből mindig és nem tudom, hogy ő hogy van ezzel. Igen; ő egy eléggé kiismerhetetlen ember, aki néha alig érdemli meg a szeretetet; de ilyenkor azért mégiscsak... talán...

MInd1, a lényeg, hogy vettem neki a kedvenc sütinkből (belga krémes) és még vettem 2 téli fagyit, mert mint kiderült szereti. Akartam venni valami marcipán figurát is, de nem tettem meg, mert nem tudtam volna olyat választani, ami illett volna neki. Eredetileg egy I <3 Volleyball feliratú pólót akartam neki csináltatni, de végül úgy döntöttem, megvárom vele a 60. szülinapját, ami mondjuk még sokára lesz, de valahogy akkorra érzem jónak :D

Na jó, elég az ömlengésemből...
Vagy mégsem?

A Black Star Saga első történetének prológusát felraktam fórumra (Glee-s fórum; ha nem tudod mi a Glee, azonnal guglizz rá, mert ez az egyik legnagyszerűbb sorozat; majd írok róla) és aki olvasta, az eddig odavan érte. Én meg értük vagyok oda; meg azért mert így egyre több pozitív visszajelzést kapok és ennek nagyon örül a kis lelkem, aki félt bárkinek megmutatni, mert féltem az elutasítástól és attól, hogy még azon a téren is elbukok, amit a legközelebbnek érzek magamhoz (Btw, már blog formában is elérhető a blackstarsaga.blogspot.com -on ajánlom minden fantasztikus regény-rajongónak)

Ígérem azt, hogy megpróbálok valami jó kinézetet varázsolni mind2 blogomnak, de még elég kezdő vagyok, szól excuse me... :D

A netemről nem is beszélve, mert örülök, hogy egyáltalán betölt... Nagyon lassú lett; szóval most anyával fontolgatjuk, hogy korlátlanra váltunk :) Na, az lesz az igazi móka :D

Huh, mára ennyit kedves naplóm, ám illenék még felsorolnom... Gosh, mennyire szerettem a Doug-ot :D
szóval még egy link a mai naphoz; sőt rögtön 2: Az első a nosztalgiázásomhoz köthető, amit a zenemappáim között teszek, mert már kezdtem unni az újakat: Atomic Kitten - Eternal Flame, amit szeretek énekelni, mindig valami kellemes hangulatom lesz tőle http://www.youtube.com/watch?v=aztY_fpjJeQ

A másik meg a délutáni sétámkor jött, persze Glee: a White Christmas feldolgozása, aminek a klippjéért is odavagyok... Nem véletlen, 2 nagyszerű előadó énekel benne és megdobogtatják a hideg szívem: Chris Colfer (aki amellett, hogy zseniális énekes és színész, nagyon jól ír és ezért is tisztelem) a másik pedig Darren Criss, akiről most nem fogok többoldalas ódákat zengeni, de ő egy tökéletes ember, az egyetlen hibája, hogy a világ másik végén él és úgy érzem sosem fogok vele találkozni(bár a remény hal meg utoljára) :D és a link: http://www.youtube.com/watch?v=rSRQjO-bpIA

Emlék

Esik a hó. Tudom nem nagy dolog,de kimentem az udvarra és megláttam az utcai lápmák fényében a hó"fúvást" hangulatosnak találtam így felvettem egy kabátot ami kéznél volt és kiálltam az udvar közepére. Nemtom milyen indíttatás volt; de annak ellenére, hogy most borzalmasan fázom nagyon jó érzés volt kint állni. Egyszerre megnyugtató és félelemkeltő; ha a természet erejére gondolok.

Az egész eszembe jutatta amikor úgy két éve fent voltunk Galyatetőn és csak mi voltunk a szálláshelyen anyával; a barátnőjével meg a kislányával, akit a testvéremként szeretek. Egy nagy kirándulás után a hóban, mi fiatalabbak már vagy egy fél órával korábban visszaértünk a szállásra és elkezdtem melegíteni a kaját, közben ki-ki nézve az ablakon figyelve a sötétedést; amíg Csenge bent aludt a fáradságtól. Persze megihletett egy gondolat kerekedett belőle, amit már nem is tudom, hova írtam fel, de tudom, hogy nagyon érzelmes volt (nem érzelgős) csak a borongós lelkemből jött ki. Na ez a hóesés most visszahozta azt a pillanatot. És ez asszem jó... :D

Beköszönő

Szóval, gondoltam blogom elején kellene valami kis "bemutatkozást" csinálnom. Az eredeti nevem Lívia, de majdnem minden barátom Liának hív, ezért szinte mindenhol így szerepelek a neten.

Magamról annyit, hogy elsőéves vagyok az ELTE-n és nagyon élvezem a légkört, bár most a vizsgaidőszakban többször elgondolkodtam, hogy biztosan akarom-e csinálni, amit csinálok (óvodapedagógia).

Hobbijaim a zenehallgatás és éneklés; évek óta mondják, hogy menjek énekelni, de eddig még nem csináltam; majd egyszer. Emellett az elmúlt 11 évben 3 különböző hangszeren tanultam 6 évet hegedűn, majd 5 éven keresztül párhuzamosan tanultam gitáron és zongorán; de mindet csak szórakozásnak szántam, sosem akartam zenész lenni, mert a nővérem az és tudom, hogy milyen nehéz csinálni azt.

Emellett sportolok is, röplabdázom és az egyetemek közötti bajnokságban játszunk a csapattal; ahhoz képest, hogy egészen kezdő csapat voltunk, sikerült az őszi szezont 3.ként zárnunk a csoportunkban; így nem jutottunk fel a magasabb kategóriába; de ez nem is baj, mert így több esélyünk van megnyerni a tavaszi idényt.
És ha még nem lenne elég sorozat és film függő vagyok. Most párhuzamosan 15 sorozatot nézek, de majd a későbbiekben kitérek mindre; az egyik legfontosabb az egészből azonban a Glee, amit nem is csoda, hogy szeretek ennyi év zene tanulás után.

Kedvenc fiatal színészem abszolúte csak egy van Darren Criss, aki bármit csinál, én leborulok előtte. Szerintem messze nem volt ilyen tehetséges színész/énekes/dalszerző a földkerekségen; talán Wood Allen-i magaslatokba is felér egyszer, persze nem ugyanabban a műfajban. :)
A befutottabb színészek közül nem tudnék mondani egy kedvencet; mert nagyos sok van :) Ugyanez áll a színésznőknél, mert még nem találtam meg a tökéletes "bálványt".

A zenében, pedig kicsit oldschool vagyok, ahogy egyik barátnőm mondta rám; inkább az a zene áll hozzám közelebb, aminek még van zenéje; a szövege értelmes, van mondanivalója(pl: P!nk)
Persze nem ítélem el a duc-duc zenét, meg a mostanában divatos zenéket sem; van egy-két jó közöttünk, azt elismerem :)

Könyvmoly is vagyok és én magam is írok regényeket, mert egy idő után elegem lett abból, hogy bármilyen filmről 10 perc után le tudom vonni a végkövetkeztetést és elmondok mindent róla, úgy, hogy sosem láttam azelőtt :)
Több regényem is van, de igazándiból nem nagyon fejeztem be egyet sem; mert mindig közbejött valami más :D De most van egy (a másik blogomban olvasható lesz) amit szeretnék befejezni, mert eléggé olyan erősnek érzem a sztorit, hogy valamikor majd a jövőben kiadathassam; vagy beküldjem valamilyen pályázatra.



A mai naphoz pedig csak annyit fűznék, hogy pont egy éve volt a szalagavatóm; ami elég felemásra sikerült anno; de szerintem sokat tanultam belőle. Azóta már meg volt a gimim idei szalagavatója ugyanott (Pestszentimrei Sportkastély) és olyan öregnek éreztem magam ott; pedig olyan barátnőim is voltak velem, akik még előttem végeztek...

Megfogadtam, hogy mindennap rakok ki valami zenét is a bejegyzéseim mellé; hát a maival a szalagavatómnak akarok emléket állítani; mert erre keringőztünk; a másik meg az osztálytáncunkban volt: http://www.youtube.com/watch?v=Urdlvw0SSEc