Emlék

Esik a hó. Tudom nem nagy dolog,de kimentem az udvarra és megláttam az utcai lápmák fényében a hó"fúvást" hangulatosnak találtam így felvettem egy kabátot ami kéznél volt és kiálltam az udvar közepére. Nemtom milyen indíttatás volt; de annak ellenére, hogy most borzalmasan fázom nagyon jó érzés volt kint állni. Egyszerre megnyugtató és félelemkeltő; ha a természet erejére gondolok.

Az egész eszembe jutatta amikor úgy két éve fent voltunk Galyatetőn és csak mi voltunk a szálláshelyen anyával; a barátnőjével meg a kislányával, akit a testvéremként szeretek. Egy nagy kirándulás után a hóban, mi fiatalabbak már vagy egy fél órával korábban visszaértünk a szállásra és elkezdtem melegíteni a kaját, közben ki-ki nézve az ablakon figyelve a sötétedést; amíg Csenge bent aludt a fáradságtól. Persze megihletett egy gondolat kerekedett belőle, amit már nem is tudom, hova írtam fel, de tudom, hogy nagyon érzelmes volt (nem érzelgős) csak a borongós lelkemből jött ki. Na ez a hóesés most visszahozta azt a pillanatot. És ez asszem jó... :D