Hiányzik.

Tegnap kegyetlenül összevesztünk anyával. Rég nem volt olyan, hogy én zokogva üljek a földön és üvöltözzünk egymással. Persze megint a "függőségem" volt a téma. Mármint a fórum. Ami nem is függőség, csak netes kapcsolatok halmaza, ami nemsokára úgyis át fog lépni a neten... Ha elenged Szegedre; de most még ezt a témát is félek felhozni! Így, mivel a szülői szigort alkalmazva nem ülhettem vissza a gépemhez, papírra született a zokogásom közepette ez a szöveg, amit megint nem tudok neki elmondani, mert nem értené meg: "Szükségem van arra az anyára akivel nem csak felszínes dolgokról tudok beszélni; akivel mindent meg lehet beszélni; aki meghallgat; nem ítélkezik; elfogad olyannak, amilyen vagyok és nem szól bele  a dolgaimba állandóan. Hiányzik a régi anyám. Aki engedékeny volt és megértette, hogy társasági lény vagyok! Hol van ez az anya? Hova lett? Miért kell állandóan csak veszekednünk? Miért keresi bennem csak a rosszat? Miért nem tud sohase megdicsérni? Miért nem ismeri el a saját hibáit és miért hárít rám mindent? Miért vagyok mindig én a bűnbak? Miért kell állandóan azzal fenyegetőznöm, hogy elköltözöm? Esküszöm, meg fogom tenni. És igenis összeszedek valami munkát; hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást!"

És még mindig így gondolom valamilyen módon... Borzalmas...