"Your current relationship, if single discuss how single life is."
Persze ne gondoljátok, hogy még angolul is tolom a dolgot, annyira nem vagyok pro. De magyarul remélem menni fog.
Na, hát így single-ként V-nap (képtelen vagyok leírni, annyira rühellem) után lassan 2 nappal, pont tökéletes témát kaptam. Hááát... Egy szóban összefoglalva: SZAR. De ha jobban belegondolok, lehet, hogy mégsem annyira. Persze, hiányzik az, hogy valakivel összebújjak pl egy moziban(meg persze egyéb nyalánkságot műveljek :P ), és persze féltékeny is vagyok az általam ideálisnak aposztrofált kapcsolatban élőkre; de igazából a mostani elfoglaltságaim mellett elképzelhető, hogy nem lennék képes megadni azt a törődést a társamnak, amire mindannyiunknak szükségünk van egy új kapcsolatban. Igen, valamilyen szinten most karrierista vagyok (meg egy nagy frászt, csak leterhelt suli- és családügyileg - mind2 családomra gondolok). Aztán persze ez nem jelenti azt, hogyha beüt esetleg a ménykü, akkor nem vágnék bele bármibe, de én egyrészt mindigis nehézkés voltam az ilyenekben (ami szintén nem igaz, csak mostanra túl sokszor ejtettek pofára) másrészt a legtöbben a "girl next door" kategóriába sorolnak (és nem az azonos címmel futó amerikai filmre gondolok; magyarul a szánalmas "Szüzet szüntess" címmel volt nézhető, jópár éve. ) De hogy a címhez visszakapcsolódjak. Milyen a single-élet? Amikor a barátnőiddel mászkálsz az utcán és megbámulsz egy halom dekoratív emberkét. Vagy amikor bementek egy plázába és annyit infantiliskedtek, amennyit csak akartok. Amikor azért mész a szintén single- barátnőiddel bulizni, hogy bepasizzatok, de valójában te sem a szórakozóhelyért, sem az ottani "pasik"ért nem vagy oda (szívem szerint állatoknak nevezném őket).
Ettől függetlenül jól érzem magam. És ha mégis párocskákat látok az utcán, akik mondjuk felidegesítenek az egymás szájában való matatásukkal, akkor az általam dicsőített párosokra gondolok a barátaim közül, vagy felhívok valakit, hogy terelje el a figyelmem. Igen. Néha vannak olyan periódusok az ember életében, amikor nagyon akar valamit. Aztán megtanulja, hogy van olyan dolog is, amit nagyon akar, de a körülmények miatt mégsem érheti el, ezért fel kell adni az egészet. De félreértés ne essék! Ez nem bukás! Csak késleltetés! De persze azt is tudni kell, meddig késleltessünk! Szóval az igazi tanácsom végülis az lenne, hogy próbálkozzunk, de ne körmünk szakadtáig! És ha újra úgy érezzük, hogy az érzelmi hullámvasút alján vagyunk, akkor elő a legjobb barátokkal, a kedvenc sorozatokkal/filmekkel/zenekarokkal/stb. És induljon a program szervezés. Ugyanis ki tudja mi sül ki abból, ha elmegyünk egy-egy nem party eventre. ;)
Lehet, hogy nem a legjobb zene ehhez a témához, de miközben írtam, ez ugrott be, szóval tessék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése