Régen

Well,well,well.... Régen nem jelentkeztem és szerintem most sem lesz hosszú.
Ígérem, visszamenőlegesen megírok mindent, mert úgy tűnik vannak,akiket érdekel... Vagy csak túl egyszerű a blog neve, azért találnak rá (általa rám) sokan. :D Mm nem sok az a napi 1, de jobban megy, mint  a regényem. De nem erről akartam beszélni... Utálom, hogy nem tudom követni néha a széjjel futó gondolatmeneteimet, de könyörgöm, nőből vagyok, ráadásul író(nagyzolás, tudom).

Szóval, ami fontos:
Ma végre voltam kirándulni a barátaimmal. Elég vicces, hogy lassan már 7 és fél éve ismerjük egymást, de valahogy amíg egymás "szájában" éltünk a gimiben, addig nem gondoltuk, hogy szükséges lenne kiruccannunk kirándulni, hanem elegek az osztálykirándulások(ez persze így nem igaz, csak bármit szerveztünk, valami mindig közbeszólt :D) Szóval ma végül eljutottunk a Holdvikágárokba. Eredetileg a Rámszakadékba akartunk menni, de mondtam a "felbujtónak", Annának, (aki azon felül hogy a legfuribb legjobb barátnőm, még a csapattársam is röplabdán) hogy ilyen időben; olvadáskor életveszélyes a Rám-szakadék, szóval azt offoljuk; így kötöttünk ki a Holdvilág-árok mellett, ami pedig a térkép alapján "Esős időben nehezen járható" Persze :D De erről később.
A mai kis túra résztvevői a legtúrázósabb része volt a bandánknak. Anna, Sanyi(legjobb fúbarát, olyan, mintha a testvérem lenne), Fruzsi(igazából miatta mentünk, mert szeptember óta Szegedre jár egyetemre és hiányzik nekünk, meg vica verza) és Én. A találkozóra mindenki pontosan odaért. Ami őszintén szólva mind a 4ünk esetében nagy szó, de nem késhettük le a HÉVünket Pomázra XD És nem is késtük le... A vonat úton még nagyon a suli volt a téma, néha a filmek és a sorozatok, esetleg néhány perverz beszólás(amik egyre nagyobb szerepet vettek át a beszélgetésben, de ez csak oldotta a hangulatot és nagy röhögéseket okozott). Pomázon majdnem nem szálltunk le... Oh, csak a szokásos XD De legalább a buszt elértük és nem kellett egy órát várnunk :D Aztán már ott is voltunk, de hogy milyen zord idő volt eleinte! Persze később egész jó lett az idő, de először nagyon fújt a szél... Na, elindultunk és már bent voltunk az árokban, amikor persze nekem lett igazam, mert a patak kicsit meg volt áradva... De csak egy kicsit. Ami azt jelentette, hogy folyamatosan különböző mélységű és sodrású gázlókon kellett átmennünk. Mondanom sem kell már az elejétől szívattuk egymást, hogy ki mikor fog beleesni egy gázlóba. Na, Anna volt az első, de ő tényleg beleesett XD És fel sem állt egy fél percig, mert annyira nevetett... Meg mi is... Sajnos ez még nem volt lekamerázva, mert hülye fejjel nem vettem elő az első percben Daisy-t (ne kérdezd, hogy miért van elnevezve a fényképezőgépem, én magam sem tudom, csak azt, hogy Daisy Duke-ról kapta a nevét, mert mindig olyan akartam lenni, mint ő a hazárd megye lordjaiban). SZóval onnantól kezdve, meg kb addig is én mentem elöl és videóztam az átkeléseket, meg fényképeztem. Gyönyörű egy hely! Csak kár, hogy olyan nagy volt az esőzés, mert még szebb lett volna, ha hozzáférünk bizonyos részeihez és nem vág el minket tőlük a víz... Persze kb 30 perce mentünk, amikor találtunk egy jobb állapotban lévő padot, amire letelepedtünk kajolni, meg megnézni, mennyit haladtunk. Hát hozzá kell tennem, elég keveset, de jót beszélgettünk, kinyitottuk a bort, fényképezkedtünk, meg vétettünk a természet ellen XD AZtán tovább indultunk és úgy egy újabb fél óra múlva el is értük az árok végén lévő vaslétrát, amin sajnos nem tudtunk felmenni, mert mivel az a szakadékon való átjutást segíti, ezért a lezúduló víz lazán mosta az alját ergó egy kisebb fürdő esetén tudtunk csak volna felérni :D Szóval megkerültünk és felmásztunk a szakadékhoz, előtte megnéztünk valami emlékhelyet, ahova ugyan ki van írva,hogy belépni tilos és életveszélyes, de persze Sanyival bementünk, csak nem arra a részre, ami tényleg veszélyes. Aztán a szakadéknál Sanyi is elcsúszott így ő is bekerült a "pontgyűjtők" közé :D Fruzsi már korábban bukott egyet, de én álltam nyerésre, mert csak a cipőm kezdett átázni :D Aztán mondtuk, hogy nem akarunk arra visszamenni, ahol jöttünk. De először kicsit beparáztam, mert nem ismertem az utat, és tudtam, hogy Fruzsi max 2 óra múlva feladná... De nem mondtuk el Fruzsinak először, hogy az mennyire hosszú út, ezért lazán elindultunk. Közben Hol havas hol saras volt az út, Sanyinak sikerült belelépnie egy rianába és jól át is ázott, cserébe ciccentettünk egyet XD Jobban mondva kettőt :D Közben találtunk egy hatalmas befagyott "tócsát", ami főlé benyúlt egy hatalmas faág... Hát persze Sanyinak muszáj volt szórakoznia azzal, hogy csúszkált a fába kapaszkodva a jégen. A biztonság kedvéért felvettem. De szerencsére nem tört be alatta, így csak egy értelmetlen vicces pillanatot sikerült lencsevégre kapnom :D Végül már megmásztuk a nagyobbik hegyet, amikor Fruzsi kezdett kicsit hisztizni, de ezt ő is elmondta magáról.. Pláne, amikor megtudta, hogy még egy közel akkora hegy van még hátra. Aztán a felfelé úton addig beszéltem hozz, amíg már csak akkor nézett fel, amikor mát lefelé jöttünk. :F Challenge Accomplished :D Közben szójátékot játszottunk és a "TAT" szóból eljutottunk a "MOB" szóba XD Aztán a sörök is elfogytak mi meg lassan le is értünk a busz állomásra, ott a bor is elfogyott, a HÉVnél megint hülyültünk :D Aztán felvetettem azt a korábbi ötletet, hogy üljünk be valahova. Meg is céloztuk a HaBárt, de sajnos még nem volt nyitva, így átmentünk az EgyetemKávézóba. Sanyi meg nagyban röhögött, de nem azon, hogy milyen sárosan állítunk be, hanem azon, hogy egy BME-s kocsmába beállít 3 gyönyörű, nem BME-s csajjal XD Megtapsoltam a fenemód jó gondolkodásmódjáért :D Beöntöttünk fejenként egy pofa sört, aztán még beszélgettünk, végül Sanyi lépett elsőnek, mert ment a busza :D Aztán a lányokkal mi is mentünk, de még beugrottunk az Aleeba vacsit venni....

Összegezve a mai nap: 10/10, mert régen éreztem ilyen szabadnak és ilyen jól magam. Semmi sértődés. Semmi titkok, bár volt amiről nem beszéltünk, de mind örültünk neki :D Szóval ismétlést az ilyenekből, mert nagyot dobtak rajtam :D